(2019.07.15.-19. York, York Associates, Emotional Intelligence in the Teaching Environment)
Ha valaki közelebbről szeretne megismerkedni az angol szokásokkal vagy az emberekkel, akkor semmiképpen sem szabad Londonba mennie. A legjobb választás egy igazi angol kisváros. Nos, 218 ezer fős lakosságával York semmiképpen sem nevezhető kicsinek, de hangulata a családiasság érzetét kelti. A levegőt az angol építészetre jellemző, ódon épületek, kanyargós, szűk utcácskák fűszerezik a történelem különleges illatával. Hogy miért pont Yorkra esett a választásom? A válasz egyszerű: itt találtam olyan tanfolyamot, ami projektünk témájának megfelelt.
Előre le kell szögeznem: bár a külföldi csoporttársak miatt a tanfolyam nem teljesen az előre megadott tematika alapján valósult meg, ez a hét csodálatos és felejthetetlen élményt adott nekem!
Izgatottan készülődtem az utazásra, hiszen egyedül sehová sem jó menni, külföldre pedig még kevésbé. Annyit viszont tudtam, hogy angol szakosként legalább a kommunikálással nem lesz problémám. Amikor a gép leszállt Londonban, a Stansted repülőtéren, nyugalom lett úrrá rajtam: úgy éreztem, hogy itthon vagyok. Hosszú sorban állás után beléphettem Anglia területére, majd lesétáltam a földszintre a vonathoz. Nem csalódtam az angolokban most sem: a vonat pontosan indult, minden esetleges változásról, késésről értesítettek, az ülésem felett felirat jelezte, hogy ez a hely – vagyis az én helyem - foglalt. A kocsik tiszták, kényelmesek voltak.
Yorkba megérkezve rögtön Harry Potter világába kerültem az állomáson, amikor megpillantottam a filmből már ismert órát.
Vendéglátóm kijött értem az állomásra, ami szintén kellemes meglepetés volt számomra. Szállásadóim, egy ötvenes éveiben járó, igazi yorkshire-i akcentussal beszélő, fantasztikus házaspár, York kertvárosi részében, egy új lakótelepén élnek egy modern, tipikus angol házban. Hatalmas szobámhoz külön fürdőszoba is járt. Carol és Chris befogadott egy hétre az otthonába és az életébe is, szinte családtagként kezeltek. Mindig megbeszéltük a következő napi programom, alkalmazkodtak hozzám a vacsorával, hogy együtt legyünk és beszélgetni tudjunk. Érkezésem napján Carol hosszú városnéző gyalogtúrára vitt, hogy megmutassa az iskolába vezető útvonalat, majd pedig a legfontosabb látnivalókat. Mivel a házunk kb. egy órányi sétára volt a belvárostól és az iskolától, választhattam volna a busszal való közlekedést is -de nem tettem. Helyette ragyogó napsütésben élveztem minden percet, amíg eljutottam a York Associate épületébe. Rengeteg fényképet készítettem, beszélgettem az emberekkel vagy egyszerűen csak gyönyörködtem az épületekben.
A York Minstert méltán tartják Anglia és Észak-Európa legnagyobb gótikus katedrálisának: méretei lenyűgözőek.
Ez az utcácska is büszkélkedhet rekorddal, hiszen ez a legnehezebben kiejthető nevű és egyben a legrövidebb utca is a városban: összesen egy épület alkotja.
Komoly fejtörést okozott, hogy a több száz képből, amit Yorkban készítettem, melyiket válasszam ki. Mindegyikhez tartozik valamilyen kedves emlékem.
A középkorból megmaradt szűk utcák és sikátorok közül a leghíresebb a Shambles. Ebben a macskaköves, keskeny utcában a Harry Potter filmekre utaló boltok mellett még a valamikori hentesüzletek kampóiból is láthatunk néhányat. Sőt, itt még a ’speciális’ járműveknek is találunk parkolóhelyet.
A nap egyik felében átadhattam magam Yorknak és történelmének megismerésének, de a másik része a tanulásról szólt, hiszen pont ezért utaztam oda. A tanfolyamom témája az érzelmi intelligenciát vizsgálta: ennek pontos fogalmát, hátterét, jelenlétének és fejlesztésének fontosságát a hétköznapi életben, de elsősorban az oktató - nevelő munkában. Miután beléptem pici termünkbe, ahol a hét folyamán dolgoztunk, nagyon megörültem: összesen öten voltunk a csoportban a két spanyol és a két olasz kolléganővel. Számomra az angol nyelvet a brit, irodalmi, akcentus nélküli angol jelenti. Olyan szerencsés voltam, hogy tanárnőnk pontosan ezt a nyelvet beszélte, nyugodtan, ráérősen, de megkövetelte, hogy mi is törekedjünk a tökéletes angolságra. Minden témakifejtésünknél jegyzetelt és a blokkok végén megbeszéltük, hogy milyen hibákat ejtettünk, hogyan javítsuk ki ezeket. Nem is emlékszem rá, hogy mikor kaptam utoljára ennyit dicséretet hibátlan mondataimért, pontosságomért! És hogy ezt egy angol anyanyelvű ismerte el! Sajnos, a csoporttársaim nyelvtudása egy kicsit alacsonyabb szinten állt, így az eredetileg tervezett gyakorlati feladatok közül csak néhányat tudtunk megvalósítani.
Leginkább az érzelmi intelligencia elméleti részével foglalkoztunk. Bár nem teljesen azt kaptam, amit a tanfolyam előzetes tematikája ígért, mégsem voltam csalódott a hét végén. A York Associates szervezésben elsőosztályú munkát végzett. A tanfolyam előtt több alkalommal tájékoztattak emailben minden részletről a tanfolyammal, szállással, közlekedéssel, programokkal kapcsolatban. A képzés alatt az irodák nyitva álltak, az ott dolgozók készségesen segítettek, intézték a szükséges iratokat. Névre szóló mappánkba minden anyagot megkaptunk másolatban, még az órákon elvégzett feladatokat is. Az oktatók bármikor megálltak beszélgetni, szívesen válaszoltak a kérdésekre. Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a képzőintézményt!
Az iskola a tanulmányi foglalkozásokon kívül szabadidős programokat is szervezett. Az első napon egy kis állófogadással egybekötött ismerkedési esten szinte minden ottani oktató megjelent, igazi baráti-családi hangulatot teremtve. Az is kiderült, hogy a remek képzőintézmény- és tanfolyamválasztás mellett az időzítésem is remek volt. Pont ekkor érkezett meg a különleges Van Gogh kiállítás Yorkba. A festő képeiben a kápolna falára kivetítve gyönyörködhettünk, miközben kényelmesen hátradőltünk a székekben és a festő szavait hallgattuk. Pompás élmény volt!
Főiskolás koromban nem igazán rajongtam Shakespeare műveiért: órákat töltöttem az eredeti szövegek fordításával, a szavakból pedig dolgozatokat írtunk. Most lehetőségem nyílt visszautazni a híres drámaíró idejébe és autentikus környezetben megtekinteni a feltehetően utolsó önállóan írt színdarabjai közül A vihar című komédiát. Alaposan felkészültem erre az izgalmas eseményre, magyarul elolvastam a művet. Bevallom, először kétségbe estem, mert alig tudtam követni a színészeket, de miután az egyik anyanyelvi tanárunk azt mondta, hogy ezt bizony még ő sem érti teljesen, nos, onnantól már át tudtam adni magam a színdarab élvezésének.
Amikor az ember jól érzi magát, gyorsan repül az idő. Most sem volt ez másként: egy szempillantásnak tűnt ez az egy hét! A képeket nézegetve újra Yorkban találom magam, ahogy bolyongok a kanyargós utcákon, nézegetem a kirakatokat, hallgatom az embereket, és azt érzem: York visszavár!