Firenze, a reneszánsz kultúra Mekkája

Már több ízben jártam Olaszországban, de Firenze és környéke, korábban valahogy mindig kimaradt látogatásaim során, ezért is volt nagy öröm számomra, hogy elzarándokolhatok és megcsodálhatom a reneszánsz művészet és kultúra „Mekkáját”, Firenzét.

Az Erasmus+ szervezésében 2019. július 15-20-ig vehettem részt Firenzében az „Art as therapy” („Művészet, mint terápia”) tanfolyamon.

A kurzus hétfőtől péntekig tartott, általában délelőttönként voltak az órák, a szabad délutánokon pedig nyakamba vettem a várost és estig barangoltam hangulatos utcáin, terein. Az iskolánk bent volt a belvárosban, egy utcányira a lenyűgöző Santa Maria del Fiora katedrálistól, melynek híres kupoláját Filippo Brunelleschi legendás reneszánsz építész tervei alapján építették. Nehezen ugyan, de bejutottam a Galleria dell’accademia- ba is, ahol Michelangelo világhírű Dávid szobrát őrzik. És végre ellátogathattam és megcsodálhattam a híres Uffizi Képtár hatalmas és sokrétű festmény és szobor gyűjteményét is.

A tanfolyamunkra sok más európai országból érkeztek tanár kollégák. Voltak spanyolok, németek, lengyelek, holland, skót, cseh és rajtam kívül még két magyar is Budapestről. Tanárunk, Davide jó humorával és „olaszos” könnyedségével remek hangulatot teremtett számunkra az öt nap alatt. Voltak egyéni és csoportos feladatok, ahol festenünk, rajzolnunk kellett, az alkotásokat a munka végén mindig közösen kielemeztük, megbeszéltük, rengeteget nevettünk – talán ez is a terápia része volt.

A tanfolyamon megismerkedhettem számos új, érdekes pedagógiai irányzattal, például a „mindfulness”- szel, mint terápiás módszerrel. A kurzus sok új ötleletet adott számomra a művészetoktatáshoz. A módszerek, amikkel megismertettek bennünket, segíthet abban, hogy hogyan tanítsam a művészeteken keresztül a gyerekeket, ezeket a jövőben alkalmazni tudom majd a rajzóráimon. Sok pedagógiai kompetenciámat fejleszthettem.

A művészetterápiánál nem szükséges művészi tehetség, így egy hagyományos általános iskolában is jól alkalmazhatom majd a tanultakat.

Egyik délelőtt egy városnéző kirándulásra vitték a csoportunkat, ami azért is érdekes volt, mert olyan különleges történeteket tudtunk meg a város utcáiról épületeiről, amiket esetleg egy hagyományos útikönyvben nem olvashatunk. Szombaton pedig egy egésznapos toszkánai kiránduláson vehettem részt (fakultatív). Elsőként ellátogattunk San Gimignanoba, ez egy tökéletesen éppen maradt középkori kisváros, melynek megmaradtak az eredeti többszáz éves városfalai és amitől igazán különleges látványt nyújt, azok a híres középkori lakótornyai. Az ebédünket – borkóstolóval együtt – egy helybéli, toszkán borászatnál fogyasztottuk el. Utolsó állomásunk Siena városa volt, mely nemcsak gyönyörű dómjáról, de a hatalmas teréről is híres, ami egy kicsit lejt és ahol minden nyáron két alkalommal lovas versenyeket tartanak, ezt sajnos nem láthattam.

Gyorsan elrepült ez az egy hét. Jó érzés volt ismét diáknak lenni, érdekes, új dolgokat tanulni egy remek nemzetközi társasággal, mediterrán hangulatban, egy csodálatos városban.